Visszatértem, remélem lesz időm és energiám, hogy tovább folytassam. Remélem tetszik, kommentekben várom a véleményeteket :)
Ahogy
ültem egymagamban, elhagyatva a szobámban, még halványan rémlett, hogy valami
miatt aggódnom kéne, de az űr, amit maga után hagyott Tony, és az a bűntudat,
amit a csók miatt éreztem teljesen romba döntött, így nem volt már kapacitásom
több dologgal megbirkózni.
Aznap
már csak a plafont néztem, így nem telt sok időbe, míg elaludtam.
A
következő reggel Jake ébresztőt fújt egy órával indulás előtt, így egy hosszú
fürdő alatt volt időm végiggondolni a történteket, és úgy határoztam, hogy ezt
kivételesen nem osztom meg senkivel. Ez maradjon a mi titkunk Tonyval.
Akármennyire is tagadtam, valahol legbelül a szívem mélyén egy icipicit
szerettem azt az átkozott, idegesítő farkast.
Leah
hála istennek aznap reggel nem bukkant fel, így valamennyivel megkönnyebbülten
búcsúztam el Jacobtól, bár tudtam jól, hogy egész úton velem lesz majd.
Ahogy
elindultam, már el is tűnt a fák között, de itt-ott előbukkant néha a
bronzszínű bunda az erdőből.
A
parkolóhelyem üresen állt, amin kicsit azért meglepődtem. Jacqueline ennyivel
feladta volna a játékot? Ezt valószínűtlennek tartottam az elmúlt napok
alapján… tuti, hogy készül valamire.
Összehúzott
szemöldökkel trappoltam a suli felé, és annyira lekötöttek a gondolataim, hogy
véletlenül nekimentem valakinek.
-
Héj, Lil. – fordult hátra meglepődve Jason. – Jól vagy?
-
Szia Jason. Bocsi, nem akartam… - mondtam megszeppenve.
-
Valami nagyon leköthette a gondolataidat, ha még az én széles hátamat se vetted
észre. – fürkészett összehúzott szemekkel. – Na, gyere, elkísérlek az órádra,
addig meg szépen mondj el mindent Jason bácsinak.
-
Nem, nem, nincs semmi baj. – néztem rá ártatlanul, amire egy „ezt mondd annak,
aki nem ismer ennyire” nézést kaptam. – Hát jó… A minap Jacqueline-nel volt egy
szóváltásunk, és most arra gyanakszom, hogy készül valamire.
-
Ja, a francica… az a kiscsaj néha hátborzongató. De milyen szóváltásotok volt?
-
Féltékeny… - mondtam komoran.
-
Esetleg hozzak egy harapófogót, vagy kibököd végre, hogy mi is volt konkrétan?
– kérdezte felhúzott szemöldökkel, mire a terem ajtajához értünk.
-
Őfelsége igényt tart Edwardra. – fújtattam egyet, és rájöttem, hogy mennyire
feldühít még a gondolata is annak, hogy a pasimra pályázik. Elvégre is az én
barátom, joggal gondolhatnám, hogy ha egy srácnak van barátnője, akkor a többi
csaj békén hagyja a „házinyúlra nem lövünk” szabály alapján, de a mai világban
már egészen máshogy működnek a dolgok. Ráadásul ez a félelmetes nőszemély
foggal-körömmel küzd az én kis nyulacskámért, és én bármennyire is játszom a
kiskutyát, aki körbepisili a területét, ő akkor is ott lesz, hogy elvegye tőlem
azt, akire olyan rég vártam. Erre mit lehet mondani? Hogy ha sikerül neki,
akkor meg is érdemlik egymást? Nem, Edward soha nem tenne ilyet velem.
-
Áh, szóval itt van a kutya elásva… Figyi, a kiscsirke mérföldekkel mögötted
van. Okos, szép és bátor nő vagy. – nézett a szemembe, és tudtam, hogy – bár
mindig viccelődik, de - ezt most komolyan is gondolja. – Küzdelem nélkül is
csak győzhetsz. Ha Edward van olyan bolond, hogy őt választja… akkor meg is érdemlik
egymást. – a végét már majdhogynem dühösen mondta, pontosan ugyan úgy, ahogy én
gondoltam az előbb. Adott egy puszit a homlokomra, és elment az órájára. Hálás
voltam neki, hogy lelket öntött belém, napok óta most először éreztem magam
jobban.
Ahogy
beléptem a terembe, rögtön kiszúrtam, hogy valami nem stimmel. Történelem óra
előtt voltunk, és a helyem Edward mellett már foglalt volt. Na, kettőt lehet találni,
hogy ki trónolt a székemen. Bézs színű kivágott felsőjétől már-már én is
zavarba jöttem, de az a tűsarkú, ami rajta volt, már túltett mindenen. Miss
Francica kihívó tekintetétől majdhogynem elnevettem magam, de valahogy sikerült
visszafogni a kitörő hisztérikus rohamot. Tulajdonképpen még egy kicsit örültem
is, hogy nem kell Edward mellett ülnöm, mert a bűntudat kissé mardosott ott
bent. Tegnap megbocsájthatatlan dolgot műveltem, semmi jogom nincs rá, hogy
féltékenykedjek. Szegény fiú várakozó tekintettel nézett kitartóan, ahogy
odasétáltam egy üres asztalhoz, és leültem egy ismeretlen fiú mellé. Egész órán
ittam a tanár szavait. Annyira lekötött hirtelen a történelem, hogy szinte
semmi más nem járt a fejemben. Végül a csengő hangos robajjal törte meg a
csendet, amire már nagyon vártam, hiszen a szünetben végre láthatom a
barátaimat.
-
Hát ez… - csatlakozott hozzám Jason a folyosón.
-
Szexi!
-
Undorító! – mondták egyszerre Daviddel.
-
Ez tényleg belehúzott… - füttyentett elismerően Jason.
-
Héj, elvileg az én oldalamon kéne lenned! - néztem rá rosszallóan.
-
Lehet, hogy mégse úszod meg harc nélkül.
-
Csinosítsuk ki! – érkezett meg Emma is Natalieval.
-
Na, arról ne is álmodjatok! Én nem fogok bohócot csinálni magamból Edward
kegyeiért. Ha engem akar, akkor így akarjon, ne pedig egy tonna sminkkel az
arcomon. – fontam keresztbe a karom.
-
Ez jogos, lányok. Ha a pasi ennyire a külsőségek rabja, akkor inkább legyen a
szöszié. – nézett rám David, én pedig hálás mosolyt küldtem felé a
segítségéért.
-
Pedig megnéztelek volna ilyen ruciban. – húzogatta a szemöldökét felhívásként
Jason.
-
Még egy szó, és kupán váglak, esküszöm.
-
Majd szólok a varrónőnek, hogy a koszorúslány ruhád ilyen mélyen dekoltált
legyen. – mosolygott Emma huncut mosollyal az arcán.
- Most
már tuti, hogy júniusban lesz az esküvő? – kérdeztem izgatottan, kapva az
alkalmon, hogy végre témát váltsak.
-
Elvileg, ha vége lesz a sulinak, a rákövetkező nap.
-
Ó, az de soká van… - biggyesztettem le az ajkamat.
-
Deeeeee… lesz eljegyzési parti! Arra is ki fogunk öltözni meg minden, szóval ez
tudod, hogy mit jelent! – nézett rám csillogó szemekkel.
-
Shopping! – örültünk meg egyszerre Natalieval.
-
A vacsi viszont jövő héten lesz, mert a szüleim elutaznak valami konferenciára
utána. Apropó, egy hétre mennek el, így nálam lehetnétek, csinálhatnánk egy csajos
hetet!
-
Ez… - kezdtem elgondolkodva, de Nat félbeszakított egy hangos sikkantással.
-
Csodálatos ötlet! Már alig várom. Remélem, elengednek a szüleim. Lily, nagyapád
biztos elenged.
-
Jelenleg még Jacobnál vagyok, de addigra már tuti visszarázódunk a régi
kerékvágásba. – erőltettem magamra egy halvány mosolyt. Emmáék még Cullenék
területén laktak, de Edwarddal nem nagyon tudok majd találkozni, hiszen a
lányok – és lehet, hogy a farkas barátaik is – ott lesznek velem mindig.
- Sziasztok!
Miről folyik a nagy eszmecsere? – futott be Edward is végül.
-
Emma eljegyzési partijáról… na és persze a hatalmas shopping túránkról. Jason
és David rendkívül lelkes. – szurkálódott Nat.
-
Ez felettébb szellemes kisanyám, de nincs az a pénz, hogy én Veled – mutatott
Nataliera – és Veled – aztán Emmára – valaha is elmennék vásárolni! Lilyvel még
csak-csak, mert ő gyorsan megveszi, amit akar, de ha hárman mentek, akkor még
katasztrofálisabb lesz a helyzet.
- Meg
amúgy is van más dolgunk… - mondta sejtelmesen David.
-
Na, és mi az a hiper-szuper titkos dolog, amit pont akkor kell csinálnotok?
Egyáltalán nem értem, hiszen még időpontot se mondtunk… - ráncolta a homlokát
Emma.
-
Ne üsd bele mindenbe az orrodat. – szólalt fel David mindent tudóan, aztán
legnagyobb meglepetésemre a következő szavait Edwardhoz címezte. – Szeretnénk
veled beszélni egy kicsit hatszemközt.
-
Őőőő… rendben. – pislogott meglepetten.
-
Szerintem ez felesleges fiúk. – nézett egyikükről a másikra Natalie. – Edward
úgyis elmondja majd Lilynek, Ő pedig nekünk.
Hirtelen
mindenki próbált pókerarcot vágni, amíg David és Natalie farkasszemet néztek
egymással. Végül David kapta el a tekintetét a dühödt lány pillantásától, de
csak intett Edwardnak, hogy kövesse.
-
Ez nem jött be, Nat. – csóváltam a fejem.
-
De ha elmondja neked, akkor azonnal hívj.
-
Honnan veszed, hogy el fogja mondani?
-
Onnan, hogy szeret… - mondta nemes egyszerűséggel, mintha ez olyan természetes
lenne.
- Egy:
ezt nem tudhatjuk pontosan, kettő: ha az előző állításból igaz is valami, az
nem jelenti azt, hogy el is mondja majd...
-
Mi mindent elmondunk egymásnak Chris-szel. – replikázott.
-
Mi viszont nem vagyunk bevésődve. – húztam össze a szemem. – De ha már itt
tartunk, akkor ne légy benne olyan biztos, hogy mindent elmond neked. Ha
például az életed múlna azon, hogy nem tudhatsz meg valamit tőle, akkor tuti,
hogy hazudna. – mondtam ki a szomorú igazságot, és elballagtam a következő
órámra.
Emma
loholt utánam, de nem szólt semmit. Natalie azt hiszi, hogy a mindent elsöprő
vak szerelem a legjobb, de szerintem az a legjobb, amikor magadat adhatod a
másik ember mellett, és az a másik úgy szeret, ahogy vagy. Régen vágytam az
olyan szerelemre, mint amilyen Emmának és Natalienak van, de annyi mindenen
mentünk már keresztül Edwarddal ilyen rövid idő alatt, hogy mára már teljesen
máshogy gondolom.
- Szóval
sikerült megszervezni az eljegyzési partit. – váltott témát Emma, hogy
enyhítsen a körülményeket. – Ééééés jövőhéten el kell jönnöd. Edward is ott
lesz… - tette hozzá jelentőségteljesen.
-
Komolyan? – kerekedtek el a szemeim. – Hogy a búbánatba vetted rá a bundásokat,
hogy Ő is ott lehessen?!
-
Történt egy pár dolog, amíg te ki voltál ütve, Lily.
-
De EKKORA dolog…
-
Hát igen. De tudod, én vagyok az ara. Hatalmas képességekkel bírok, és senki
egy percig se hezitált, amikor feldobtam a témát.
-
Ja, mert Tyler tudja, hogy ha nem tesz a kedvedre, akkor ki vered a hisztit. –
vigyorgott Natalie.
-
Ez nem is igaz.
-
Na jó, annyira ne fogalmazzunk durván. Én úgy mondanám, hogy az ujjad köré
csavartad. – vigyorodtam el én is.
-
Az megeshet…
-
És ha esküvőről van szó: az menyasszony szava szent. Ez a Te napod,
akármennyire is mondogatod, hogy a tiétek.
-
Jó, ebben van valami. De azért bírom ezt a helyzetet.
-
Naná, hogy bírod! Melyik nő ne bírná?
Közben
odaértünk a tanteremhez. A fiúknak sikerült még az óra megkezdése előtt
becsúszniuk, de most irigyeltem csak igazán Edwardot, mert lyukas órája volt. A
két srác nagyon sutyorgott valamiről, de amint a közelünkbe értek,
elhallgattak.
- Hű,
milyen titokzatosak vagytok. – néztem rájuk komoly fejjel.
-
Néha nekünk is kijár. – vont vállat Jason.
Emma
és Natalie összehúzott szemekkel nézték, ahogy a két fiú összemosolyog.
Az
óra rém unalmas volt, és a nap többi része is. A lányokkal megbeszéltük, hogy
holnap elmegyünk vásárolni, viszont se Edwardot, se a francia macát nem láttam.
Már azon morfondíroztam, hogy felhívom, amikor a szokásos helyünk felé vettem
az irányt. Átvágtam a parkolón, és az épület sarkához érve befordultam a suli
mögé. Edward és Jacqueline egymás mellett ült, és éppen elkaptam a beszélgetés
végét.
-
Miéht kellett elmennie? – szipogott a szőke.
-
Mert valami történt a családjával. Pontosan nem tudom, hogy mi, de azt mondta,
hogy nagyon fontos, és sajnálja, hogy el kell mennie. – hazudta Edward úgy,
mintha könyvből olvasná.
Most
Tonyról van szó? Komolyan? Ha tudom, hogy ennyire hiányozni fog francicának,
akkor sírva könyörögtem volna Tonynak, hogy maradjon.
-
Lily miátt ment el. Én tudom…
-
Honnan veszed?
-
Áz a lány mindig á középponthban ván. Neked is elcsávárta a fejedet. De én
miéht nem?
-
A szerelem kiszámíthatatlan. Én sem hittem volna, hogy Őt fogom szeretni. De
így alakult, és neked is biztos lesz majd egy olyan férfi az életedben, aki
tiszta szívből szeret.
-
Ezt csák úgy mondod… - küldött felé egy csábos pillantást.
Ez
mi?! Idáig megpróbálta lecsapni a kezemről, aztán Tonyt szemelte ki, de ahogy
elment, itt jó pofizik Edwarddal?! Értem én a taktikaváltást, teeee… olcsó
nőszemély!
Egy
gondolat zakatolt a fejemben miközben a kocsim felé trappoltam: ha nem csinálok
valamit, de gyorsan, akkor megszerzi Edwardot. És én azt nagyon nem akartam…
elvégre Tony helyett Őt választottam…