21. fejezet: Önuralom (3. rész)

Elképesztő ügyességgel mozgott az erdőben, nekem viszont a keze nyújtott támaszt, amikor el akartam esni (ez jó párszor meg akart történni). Olyan volt, mintha a természet utat nyitna előtte. Már a negyedik botlásomon is túl voltam, amikor hirtelen elengedte a kezemet, és rosszallóan nézett rám (de azért a mosoly ott volt az arcán).
- Szörnyű, hogy milyen ügyetlen vagy. Csodálkozom, hogy Jacob az apád. – vigyorgott, és leült a földre. Ekkor vettem észre, hogy itt nincs annyira hideg, és hogy egy kis tisztás közepén állok.
- Nem kéne gúnyolódni… - húztam el a számat, és leültem vele szemben.
- De hát én csak a színtiszta igazságot mondom. – nézett rám ártatlanul pislogva. – Nem látszik rajtad, hogy apád lánya vagy.
Ezzel most kicsit mélyre talált, mivel én már tudtam, hogy most kezdek el csak igazán Black lenni… Lehajtottam a fejem, és elkezdtem tépkedni a füvet. Hogyan kezdjek bele? Tony farkas, biztos megértené… De most komolyan, mondjam csak egyszerűen, hogy „Tony, azt hiszem, hogy át fogok változni nemsoká”?
Felnéztem rá, de a kérdően pislogó szempár nem sokat segített.
- Én… - kezdtem volna bele, de egy halk sóhajjal félbeszakított.
- Nyugalom, Jacob. Nem fogom bántani. – mondta halkan, miközben valahova a hátam mögé fókuszált. Csak egy rövid morgást hallottam, de akárhogy forgolódtam, nem láttam Jaket.
- Mi volt veled reggel? – fordultam vissza a velem szemben ülő farkashoz.
- Nem arról volt szó, hogy te kezded? – bökte meg mosolyogva az orromat.
- De hát…
- Nincs kifogás! Kettesben vagyunk már. Mondd el szépen Tonynak, hogy miért is nem vagy az iskolában…
- Ezt én is kérhetném tőled… - néztem rá szúrós szemekkel. – A francia liba hiányol…
- Ja, a szöszi? – kérdezte nevetve. – Teszek rá magasról. Amúgy el fogom mondani, hogy miért vagyok ilyen mostanában, és hogy miért nem voltam ma iskolában, de hölgyeké az elsőbbség… - vonta meg a vállát.
Nem volt min vitatkozni. Makacsabb volt, mint én, így muszáj volt nekem engednem. Minden erőmet összeszedtem hát, hogy megosszam a titkomat azzal a személlyel, akit annyira nem is kedvelek.
- Szóval… Az egész nem olyan rég kezdődött, de eléggé egyértelműek a tünetek… - tekergettem egy fűszálat az ujjaimmal, hogy levezessem valahogy a feszültséget, és még csak véletlenül sem néztem Tony szemébe.
Hirtelen megmozdult, én meg ijedten hőköltem hátra, de elkapta a karomat.
- Terhes vagy? – nézett a szemembe ijedten, de még mielőtt eldönthettem volna, hogy most viccel-e, vagy akár magamhoz térhettem volna a döbbenettől, eleresztett, és már talpon is volt. – Megölöm Cullent…
- Jesszus, Tony! Dehogyis! – fogtam meg a karját, és visszahúztam a földre. – Én még… én még nem… - vörösödtem el tetőtől talpig, de nem mondtam ki. Eléggé zavarba hozott ez a téma, főleg, hogy éppen vele kell erről beszélnem… Hogy hiheti azt, hogy terhes vagyok?! Ez abszurdum…
- Ó… - mondta zavartan. Az az egy vigasztalt, hogy ő legalább annyira zavarban van, mint én. – De hát akkor mi? – nézett rám kíváncsian.
- Hihetetlen, hogy azt hitted, hogy…
- Jó, tudom. – forgatta a szemét. – De tényleg… mi a baj? Milyen tünetek? Az Isten szerelmére, Lily. Mondd már! – túrt a hajába idegesen.
- Azt hiszem, hogy… igazi Black leszek.
- Hogy mi? Az vagy.
- Át fogok alakulni, Tony! – borultam ki teljesen, a hangom pár oktávval megemelkedett.
Tágra nyílt szemekkel bámult vissza rám, de nem szólt semmit. Legszívesebben ráordítottam volna, hogy mondjon már valami okosat. Éppen nyitottam a számat, amikor belekezdett.
- Milyen tünetek vannak? – kérdezte halkan, és akkorát nyelt, hogy nekem fájt.
- Agresszió, érzelmi hullámok… De komolyan, ma a parkolóban kicsit erősen szorítottam meg a francia tyúk karját. – húztam el a számat. – Ja, és gyorsan gyógyulok. Bár ez eddig is így volt…
- Ez király! Te is falkatag leszel! – kapott a karjába nagy boldogan.
- Ácsi!!! – ütögettem a hátát az öklömmel. – A pasim félig vámpír…
- Hát ha átváltozol, szerintem már nem lesz a pasid. Gyűlölni fogod ösztönösen.
- Köszönöm Tony, nagyon kedves tőled, hogy ennyire aggódsz a kapcsolatomért… - mondtam dühösen.
- Jó, bocsánat. De nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen farkaslány válna belőled…
- Én egyáltalán nem akarok farkas lenni! – üvöltöttem az arcába. – Még egyáltalán nem biztos, hogy meg fog történni…
- Kipróbálhatunk valamit… - mondta elgondolkodva.
- Mit? – kérdeztem mohón. Minél előbb tudni akartam, hogy igazam van-e.
- Ha átváltozok, akkor lehet, hogy megérzem a benned lévő farkas szagát. De ebben nem vagyok biztos.
- Na, akkor mire vársz? Változz át! Gyerünk…
- Most rögtön? – húzta el a száját.
- Igen! Talán félsz megtudni? – tudtam, hogy ha kétségbe vonom a bátorságát, akkor feldühítem annyira, hogy engedelmeskedjen. – Én nem félek…
- Én sem félek. – nézett rám csúnyán. Bekapta a csalit… - Egy perc, és jövök. Itt várj meg.
- Értettem főnök. – bólintottam, és leültem a földre, jelezve, hogy meg se fogok moccanni.
Zavartan figyeltem, ahogy leveszi a pólóját, aztán küld nekem egy hatalmas vigyort, és elindul a bokrok felé. Kíváncsian vártam, hogy mikor bukkan elő farkasalakban. Sose láttam még őt így…
Pár perc múlva megrezzent a bokor, és egy barnás szőrű farkas somfordált ki a levelek mögül. A szemei szemkápráztatóan gyönyörűek voltak. Mint az olvadt vaj, vagy mintha enyhén drapp színűek lettek volna. A pofája pár árnyalattal mélyebb színt kapott, viszont a feje többi része sötétbarna színkavalkád volt. Olyan volt, mint az ősz: a színeknek százféle árnyalata borította be.
Mozdulatlanul, megbabonázva ültem a tisztás közepén, és vártam, hogy mikor ér oda hozzám. Már csak karnyújtásnyira volt tőlem, amikor már nem bírtam tovább. Meg akartam tudni, hogy a bundája valóban olyan puha-e, mint amilyennek látszik. Összeszedtem minden bátorságomat, és kinyújtottam a karomat. Visszatartott levegővel vártam, hogy mi fog történni, de rájöttem, hogy felesleges, hiszen ez csak Tony… A kezem megállt a levegőben félúton köztem és a farkas között, de aztán egy másodperc gondolkodás után beletúrtam a sötétbarna bundába. Hihetetlen, de tényleg olyan puha bundája volt, mint amilyennek gondoltam. A második simogatásnál már a tenyerembe tolta a fejét. Vicces volt így lenni vele, de valahol tetszett, hiszen így legalább nem tud beszélni.
- Tudod, azt hiszem jobban bírlak, amikor farkas vagy… - néztem a szemébe vigyorogva. – Ilyenkor legalább nem tudsz hülyeségeket beszélni.
Rosszallóan morgott egyet, aztán elnyúlt mellettem a földön, én pedig mellé feküdtem.
- Érzel valami farkasszerűt? – kérdeztem tőle megsemmisülten.
Feltápászkodott a földről, és elkezdett szaglászni. A lábamnál kezdte, és úgy haladt felfelé. Végül az arcomhoz érkezett, és hirtelen végignyalta.
- Vá, fúj, Tony! – töröltem le undorodva a nyálat az arcomról, és felkeltem mellőle. – Ezt soha többé ne csináld! – parancsoltam neki, mintha egy neveletlen kutya lenne. Végül is az is volt…
- Inkább azt mondd meg, hogy farkasszagom van-e. Azaz jelezd valahogy.
Kicsit félrebillentette a fejét, úgy figyelte, ahogy magyarázok neki. Aztán egy nagyot vakkantott, és megrázta a fejét.
Szóval rosszul sejtettem. De akkor mi a csuda van velem?!...
Nem is figyeltem rá, csak álltam egy helyben, és azon merengtem, hogy most mihez kezdjek. Ha nem vagyok farkas, akkor mi történik velem? Hogy lehet az, hogy agresszív lettem? Hogy erősebb vagyok?
Mire felpillantottam, már nem volt ott a barna farkas.
- Tony! Hová mentél? Ne hagyj itt egyedül! – kérleltem, de lehet, hogy feleslegesen…
- Nyugi, itt vagyok. Csak felöltöztem. – jött elő az egyik bokor mögül, miközben visszarakta a kék kontaktlencséjét.
- Szerintem az eredeti szemszíned sokkal szebb.
- Köszi, de most nincs pénzem másikra. Szemüveget meg nem vagyok hajlandó hordani. Láttál te már szemüveges farkast? – horkantott egyet. -  Farkas alakban jó a látásom, de emberi alakban még nem a legjobb. Csak nemrég alakulgatok át rendszeresen, azóta már javult valamicskét.
- Ja, értem. Szóval akkor nem leszek farkas?
- Hát, nem hiszem. Nem éreztem semmit, de ez nem biztos kicsi lány. Lehet, hogy hülyeség volt ez az egész…
- Hát, több, mint a semmi…
- Úgy bizony. – mosolygott halványan, aztán hirtelen elsápadt. Elkapta a csuklómat, és a háta mögé rántott. Felvette a védekező pozíciót, én pedig értetlenül pislogtam körbe. Végül én is megláttam a veszély forrását. Egy Barna hajú, barna szemű férfi lépett a tisztás szélére, aki nagyon hasonlított a védelmező farkasomra.
- Szervusz öcsi… - mosolygott Tonyra az idegen.

Tony farkas alakban: