Fent van a 23. fejezet második része! :)

2009. augusztus 15., szombat

3. fejezet: Az engedély (1. rész)

Mire haza értem, apa már a konyhában várt. A házban síri csend volt, csak a kávéfőző hangját lehetett hallani. Nagyapa a konyhapultnak támaszkodott, és mérgesen nézett az apámra. Egyből tudtam, hogy vitáztak.
- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet, Jake? - kérdezte nagyapa, abban bízva, hogy Jacob meggondolja magát.
- Elég volt. - vágtam közbe. - vállaltam, hogy elmegyek vele. Nem lesz semmi baj! - kezdtem kiborulni az állandó féltéstől. Nem kell engem óvni még a széltől is. Oké, a vámpírok nem egyenlők a széllel, de ha apa velem van, akkor tuti nem eshet bajom. A motorozásról nem is meséltem nagyapának, ami miatt bűntudatom volt. De hát akkor is ott volt velem Jacob, és elkapott, amikor majdnem elestem. Persze nem szívesen ment bele a motorozásba, de megfenyegettem, hogy akkor majd kipróbálom egyedül. Ez megtette a hatását, így végül beadta a derekát.
- Talán igaza van Lily. A lányom vagy, az életemnél is fontosabb vagy nekem - nézett rám bűnbánó szemekkel. - Nem veszíthetlek el...
- Befejeznétek végre?! Nem lesz semmi baj! Téma lezárva. De ha nyuszi vagy és félsz eljönni Cullenékhez, akkor egyedül megyek... - vigyorogtam.
Ez nem volt szép tőlem, de minél hamarabb túl akartam lenni ezen. Ők meg itt azon veszekednek, hogy engedélyt kapok-e az "engedély kérésre".
- Mehetünk végre? - mutattam fel a kocsikulcsomat, mire Jacob lemondóan sóhajtott, és bocsánatkérően nézett nagyapára.
- Olyan makacs, mint az anyja volt... - sóhajtott nagyapa, majd beleegyezően bólintott, mert tudta, hogy úgyse adok ultimátumot.
Beszálltunk a kocsimba, és beindítottam a motort.
- Nos, akkor pontosan hová is megyünk? Navigálj! - mosolyogtam rá.
- Észak felé. Majd szólok, hogy hol kell lefordulni - mondta lehunyt szemmel.
Elindultunk, és a szívem majd' kiugrott a helyéről. Igyekeztem nyugtatgatni magam, hogy barátságosak lesznek és nem lesz nézeteltérés.
- Félsz? - kérdezte az arcomat fürkészve.
Hiába tanulmányozott, mert az arcom semmit se árult el rólam. Hosszú évek munkájába telt, de megtanultam, hogy hogyan tüntessek el minden érzelmet az arcomról.
- Izgulok... Meg kíváncsi vagyok. - húztam el a számat, hiszen semmit se tudtam róluk. - Van valami, amit feltétlen tudnom kell Cullenékről?
- Nos... van egy pár dolog - motyogta.
Kérdően húztam fel a szemöldököm.
- Hallgatlak. Ne kímélj.
- Szóval, nekik vannak különleges képességeik. - a szemeim elkerekedtek, de nem hagyott szóhoz jutni. Gyorsan hadarni kezdett - Carlisle a család feje, ő orvos és szerintem az a képessége, hogy nem hat rá olyan intenzíven a vér illata. Esme a felesége, akinek valószínűleg az a képessége, hogy nagyon tud szeretni. Aztán a "gyerekeik": Emmett, aki erős; Rosaile, aki (Emmett párja) és gyönyörű (bár én ezt valahogy nem vettem észre); Alice, aki látja a jövőt (kivéve a félvérekék, azaz a farkasokét); Jasper, aki (Alice párja) felismeri és képes irányítani mások érzelmeit; Edward, aki tud olvasni mások gondolataiban (szóval vele nagyon vigyázz); és végül... - nagyot nyelt, és halkabban folytatta - Bella (Edward felesége), akinek pajzs képessége van, vagyis az elméje védett például a férje képességétől. Na meg persze a gyerekük, akit nem tudom hogy hívnak.
Próbáltam feldolgozni azt a rengeteg információt, ami az imént elhangzott. Jövőbelátás, gondolatolvasás, és egy védőpajzs, ami megvéd az előző kettőtől. Hát ez fantasztikus! Ennyi tehetséges vámpírt egy rakáson... Mondjuk a gondolataimat inkább megtartanám magamnak, de majd vigyázok.
- Oké. Majd vigyázok arra is, hogy mit gondolok - mondtam ki hangosan is az utolsó mondatot.
- Ennyi? Elmondom ezt a sok furcsa dolgot, és te csak egyszerűen azt mondod, hogy oké?! - nézett rám hitetlenkedve.
- Mit vársz? Hogy majd sikítozok félelmemben vagy bepánikolok? Az semmit se oldana meg, ezt te is tudod.
- Úgy látom kihalt belőled a félelem...
- Inkább miattad aggódom - pillantottam rá.
- Ugyan miért? - nevetett keserűen.
- Hogy elveszíted a fejed. Láttalak reggel, úgy remegtél, mint aki bármelyik percben alakot válthat.
- Lily! Ígérem, hogy uralkodom magamon, bármi is történik. Megvédelek...
- Nyugi. Akkor tisztázzunk még valamit: ki beszél majd?
- Természetesen én - húzta ki magát az ülésben.
- Akkor én majd állok ott, mint Kuka, és meg se szólalok - vigyorogtam.
- Itt fordulj balra - morgott hangosan.
- Hű... - ennyit bírtam kinyögni, amikor az út végére érve megpillantottam a házat. Egyáltalán nem ilyennek képzeltem el egy vámpír tanyát. Volt olyan oldala a háznak, ami teljes egészében üveg volt. Hol marad a filmbéli hatás? A kastély, a tornyok, a vizes árok, és a hatalmas kapu, amit lánccal eresztenek le? Hiába, Hollywood se a régi már...
Kipattantam a kocsiból és tátott szájjal lépkedtem a ház felé, de Jacob elkapta a karom.
- Odabent azt teszed, amit mondok. Nem szólsz semmit, csak ha kérdeznek. Értve vagyok? - nézett rám fenyegetően.
- Igen is, uram. - haptákba vágtam magam és közben szalutáltam.
- Nem viccelek. Szobafogságra leszel ítélve kis hölgy. - mondta komolyan.
- Sajnálom, de már csak nagyapa ítélhet szobafogságra - vigyorogtam győzelemittasan.
- Vigyázz, mert megmutatom neki a motorodat - vigyorgott most már ő is.
- Azt úgysem mered Jacob Black - húztam össze a szemeimet. Már a lépcsőhöz értünk közben.
- Fogadjunk? - csillant fel a szeme, mert tisztában volt vele, hogy ő győzött.
Kopogott az ajtón, mire az rögtön ki is nyílt, és végre megbizonyosodhattam róla, hogy vámpírok igenis léteznek.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nagyon jól írsz!!! Kiváncsi vagyok, hogy milyen hatással lesznek Lily-re a vámpírok, meg persze, hogy mi lesz a reakciója amikor megtudja, hogy Edward az osztálytársa is közéjük tartozik!!! Nagyon várom a következőt!!!!!! :DDD

Anyíta írta...

szia!
az előbb találtam rá az oldodra, és el is olvastam mindegyik eddig megírt részt, és tetszett. Remélem hamar lesz folytatása.
Gratulálok hozzá, mert tényleg jól írsz.
És kíváncsian várom, hogy találkozzon Lily a Cullenekkel. Remélem mindenki ott lesz. És lesz nagy elképedés, mikor meglátják egymást.
:)
Szóval folytit.

Mosi írta...

Hát ez egyre jobb!!

Nem bírok magammal!Örülök h. megszegtem a saját magamnak tett fogadalmam,és elkezdtem ezt a történetet is olvasni!:D
és eddig nem csalódtam,és nem is fogok ha ilyen izgalmas lesz majd a folytatás is!:D

Szerintem te is nagyon tehetséges vagy!
nem is csoda h. már az első perctől kezdve te is a kedvenc kis íróim közé tartozol!:D

na de olvasok tovább,mert ez egyre jobb lesz!

sok puszit és ihletet!

Megjegyzés küldése