5. fejezet: Ígéret (1. rész)

A parkolóban ismét rengetegen voltak, mert mindenkinek három órája volt ma még a suliban.
Próbáltam nem az utolsó órára, azaz annak az utolsó perceire gondolni. Annyira, de annyira szerettem volna még maradni. Érezni, ahogy a bizsergés újra meg újra végigfut a karomon. De igazából féltem, hogy milyen hatással lehetne majd az életünkre, ha esetleg... nem, ilyenre még gondolnom se szabad!
Odaértem a motoromhoz, és már épp indítani akartam, de egy bársonyos hang az én nevemet kiáltotta.
- Lily! Várj! - futott utánam Edward. - Beszélhetnénk? - kérdezte bűnbánó képpel, mint aki rosszat tett.
- Sajnálom Edward, de most haza kell mennem... - mondtam megjátszott ridegséggel.
- Kérlek... - simogatta meg a karomat. Áramütésként söpört végig az egész testemen ez az aprócska érintés. A szívem megint meglódult tőle, és úgy éreztem, hogy menten rávetem magam. De szerencsére az utolsó pillanatban észbe kaptam.
- Talán majd holnap... - mondtam akadozó hangon.
- Rendben. Mondjuk reggel hétre érted megyek, és elviszlek a suliba. - mondta mosolyogva.
- Ne! Majd itt várj rám... - mondtam ijedten. Meg is ölne nagyapa, ha értem jönne egy srác. Apám pedig akkor ölne meg, ha ez a srác pont Edward Cullen lenne.
- Pontosan itt foglak várni. - simított végig még egyszer a karomon. Úgy éreztem - bár piszkosul nehezemre esett -, hogy minden erőmet be kell vetnem ellene. Felbőgettem a motort, és szélsebesen elindultam La Push felé. Amikor odaértem, megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Ide nem jöhet utánam, és nem varázsolhat el akár egyetlen érintéssel is. Akármennyire is vágytam az érintésére, tudtam, hogy apunak mennyire fájna ez a dolog. Azt is tudtam, hogy majd mit fog Jacob kérni Edwarddal kapcsolatban tőlem, és hogy arra a válaszom engedelmes lesz.
Ahogy beálltam az autóm mellé, kicsapódott a ház ajtaja, és Jacob Black aggódással teki tekintetével találtam szembe magam. Olyan érzésem támadt, mintha évek óta nem láttam volna. Letettem a sisakomat a motorra, és a karjai közé futottam. Annyira erősen ölelt magához, hogy majdnem megfulladtam.
- Agyon szorítasz... - nyögtem elhaló hangon.
- Ilyet soha többé ne csinálj, értetted? - a hangja megremegett az idegességtől. - Egyedül motorozni felelőtlen és veszélyes dolog! Ha nem vagyok ott, hogy megvédjelek, és valami bajod történne... - a végén elcsuklott a hangja, de erőt gyűjtött, és folytatta. - Van fogalmad róla, hogy mit éltem át ma? Minden egyes percben azt vártam, hogy mikor csörren meg a telefon, és közlik velem a legrosszabbat...
- Sajnálom, én csak... - néztem rá bűnbánó tekintettel, amikor rájöttem, hogy mit tettem valójában.
- Igazad van... - hajtotta le a fejét.
- Tessék? - néztem rá meghökkenve. Fogalmam se volt róla, hogy miről beszél.
- Én... sajnálom. Meg tudsz nekem valaha bocsájtani? - kérdezte remegő hangon.
- Apa... én szeretlek. - emeltem fel a fejét, hogy a szemembe nézzen. - Úgy, ahogy vagy. Bármit is tettél, én megbocsájtok. - mondtam ellágyult hangon.
- Köszönöm. - ragyogott fel az arca. - Amúgy nagyapád hívott...
- És? Mit mondtál neki? - kérdeztem vigyorogva.
- Azt, hogy ma itt leszel délután, és csak estére érsz haza, szóval csináljon magának vacsorát. - kuncogott.
Ezt is nagyon szerettem benne. Olyan volt, mint egy bajtárs: mindig falazott nekem.
- Köszönöm. - mondtam hálásan és nyomtam egy puszit az arcára. - Akkor? Mi lesz a mai program?
- Hát... nem tudom, te hogy vagy vele, de én farkas éhes vagyok... - nevette el magát.
- Helyes, akkor irány a falka.
Beültünk az autómba, és az Uley család otthona felé vettük az irányt.
Apa mesélte, hogy régen Sam volt az alfa, de később feloszlott a falka. Jacob újra egyesítette, és azóta ő a főnök, de a legfontosabb kérdésekben kikéri Sam véleményét.
Mire odaértünk, a barátságos kis ház tele volt emberekkel. Szinte az összes farkas itt volt a bevésődéseikkel együtt. Szegény Emilyt nagyon sajnáltam, amiért ilyen gyakran és ilyen sokat kellett főznie a falkára. Főleg azért, mert a farkasok kétszer annyit ettek, mint az átlag emberek. Ahogy megláttam a fiúkat, az evés szó helyett inkább a falás szóval jellemeztem volna, ahogy étkeztek.
- Nahát! A Black család! Micsoda meglepetés... - jött felénk mosolyogva Emily.
- Hogy ment tegnap a dolog a vérszívókkal? - kérdezte Sam.
Tátva maradt a szám. Samnek tudnia kellene, hogy mi történt. Kivéve, ha... Apa tegnap nem változott át? El sem tudom mondani, hogy mekkora büszkeség öntött el.
- Minden rendben. Lily továbbra is járhat oda iskolába.
- Hála Istennek... - ölelt át Emily.
A fiúk helyet szorítottak nekünk az asztalnál, ahol eddig is szűk volt a hely, de most aztán már alig tudtunk megmozdulni. Erre mondják, hogy sok jó ember kis helyen is elfér.
Az étel (sült csirke rizzsel) fantasztikus volt. Emilynek igen nagy gyakorlata volt a főzésben, hiszen feleség és anyuka is volt egyben. Két imádni való, 11 éves ikerfiuk volt Sammel: Tom és James. Rengeteget próbálkoztak, mire sikerült Emilynek teherbe esnie, de még talán sose voltak ennyire boldogok, mint most.
A csapat férfi tagjai habzsoltak, és nem lehetett nem szeretetteljesen nézni őket. Mellettem Tyler ült, a falka legújabb tagja. Napról napra magasabb és izmosabb lett, amióta először átváltozott. Mellette Emma kedvenc farkasa, Chris ült. Mosolyogva intett felém, mert tele volt a szája, és volt olyan jól nevelt, hogy előbb lenyelje a szájában lévő ételt, mielőtt beszélni kezdene. Bezzeg Colin teli szájjal kiabált nekem az asztal túloldaláról.
- Hello csajszi! Hallom Hétvégén friss hús érkezik La Pushba... - vigyorgott.
Colin Draw is nemrég lett farkas. A 20 éves, fekete hajú, markáns arcú srác gyorsan fejlődött, és már ő is majdnem olyan nagy és erős volt, mint a többiek.
- Dugulj be, Colin! - förmedt rá Seth, aki a testvére, Leah mellett ült.
Leah volt az egyedüli lány farkas a falkában, ami számára kész átok volt az elején. Régen ő és Sam együtt jártak, de Emily bevésődött Sambe, így véget ért a tini románc. Farkas alakban mindkettőjüknek kész kínszenvedés volt eleinte, de ennyi év után már hozzászoktak. Viszont Leah kezdett idegesíteni. Furcsán nézett apámra, ami nagyon nem tetszett. De úgy látszik, hogy ezt csak én vettem észre, mert a többiek egyáltalán nem néztek Leahre.
- Igen, elhozom Emmát és Nataliet strandolni a hétvégén. Már ha "friss hús" alatt őket érted. Remélem nem gond. Úgy hallottam, szép idő lesz...
- Hát persze drágám! Szeretettel várunk titeket. - mondta Jacob.
- Lesz tábortűz? - kérdeztem izgatottan.
- Persze! Mit érne egy jó strandolós nap La Pushban az esti tábortűz nélkül? - kacsintott rám Chris.
Az ebéd gyorsan elfogyott, és utána segítettem Emilynek elmosogatni. Épp végeztem, amikor apa hirtelen mellettem termett, és a fülembe suttogott.
- Gyere. Menjünk sétálni. Szeretnék beszélgetni veled. - mondta, és már húzott is ki maga után a házból.